A sors és a történelem iróniája, hogy bár a jelenlegi Budapest területén itt létesült először lakott település, ma ez a belváros legritkábban lakott része. A kelták telepedtek le itt először, mivel a meredek sziklafal miatt könnyen védhető hely volt. És egész a rómaiak megjelenéséig birták is magukat. Eztán azonban elkerülték a hegyet a számottevő események egész az ezredfordulóig, amikoris névadója mártírhalált halt rajta. Egy XIV. századi krónikás szerint emigy történt mindez: "Mikor aztán a pesti révhez értek, íme, öt istentelen ember, Vata meg cinkosai, teli ördögökkel, akiknek magukat odaadták, rárohantak a püspökökre és társaikra, és köveket zúdítottak rájuk. Boldog Gellért pedig azokat, akik köveket vetettek rájuk, a kereszt jelével jelölte meg szüntelen, s István első vértanú példáját követve, mint Pannónia első vértanúja letérdepelt a földre és fölkiáltott nagy szóval mondván: „Úr Jézus Krisztus, ne számítsd ezt bűnüknek, mert nem tudják, hogy mit cselekszenek.” (vö. ApCsel 7,60). De mikor azok ezt látták, még sokkal inkább őrjöngtek, rátámadtak és a Duna partjára kiborították a kocsiját, ott kihúzták belőle, és kordéra rakva, legördítették a Kelen-hegyről, s mivel még mozgott, mellét lándzsával átszúrták, aztán egy kőre vonszolták, és összetörték a koponyáját. [...] A Duna mindig kiáradt, de a kőről, amelyen Szent Gellért koponyáját összetörték, hét éven át nem tudta lemosni a vért..."

Bár Gellértet halála után nem sokkal szentté avatták, meggyilkolásának helyszine mégis inkább a kereszténység üldözötteit csábitotta magához. A boszorkányperek fent maradt iratai szerint közkedvelt helye volt ez a boszorkánygyűléseknek és a boszorkánytáncoknak. A XIX. században csillagvizsgáló, majd Haynau terrorja alatt a pesti lakosságot sakkban tartó Citadella épült ide. Leglátványosabb eleme a Szabadság szobor azonban a szovjeteknek "köszönhetően" került fel a tetejére. A szobor abba az irányba néz, ahonnan a szovjet sereg 1944-ben érkezett, hogy "felszabadítsa" a várost.