Ha valaki a város legjobb éttermeit kutatja előbb utóbb rátalál erre a névre. A helyre már a külföldi itészek is felfigyeltek: tavaly a Michelin kritikusai Bib Gourmand minősítéssel látták el, ami a kifejezetten jó ár-érték arányú helyeknek jár (Budapesten ezen kívül még három hely kapta meg ezt az elismerést). A Csalogány 26 belseje nem sok mindent árul el a kiemelt státuszról: semmi nagyzolás. Egyszerű berendezések, amik egyébként kellemesebb hangulatot is adnak, mint mondjuk a túldesignolt Onyx étterem bútorai.

Az előnyök mondjuk itt ki is múlnak, már ha a mércét az Onyx képezi, de azért a Csalogány 26-nak így sincs miért szégyenkeznie. A fentebb látható mini-adag nyúlpaprikásnak minden egyes falatja durván betalált. Mikor ilyet eszik az ember rájön, hogy általában a legtöbb nyúlpaprikás csak a szaftról, néhány fűszerről meg valami középszerű húsról szól.

Eleve felajánlják, hogy ebédre négy fogást rendeljünk. Viszont amikor kihozzák a másodikat, azért csak elkezdtem rajta törpölni: azért ugye jól fogok lakni? Ugye nem kell ezután visszafelé a széna téri Burger Kingbe is beugrani, csak hogy meg legyen a kellemes teltség érzet? A sebes pisztráng dióolajos karalábéval bármennyire finom azért messze van a laktatótól.

A tejesbáránysült és nyelv polentával azonban megadta a választ: a kép csalóka. Eddigre már tényleg sikerült eltelni. Rossz pontot maximum a kihozott kenyér kissé száraz széle, meg a felszolgált borok egyikének a hőfoka miatt kaphatnak. Alapvetően azonban átlagon felüli volt. És bár a neten olvastam, hogy volt akivel bunkóztak, nálunk a kiszolgálás nagyon lelkes és segítőkész volt.