Napi Budapest

Na ilyen a jó graffiti!

A Rákóczi út 7. alatt egy romantikus stílusú ház áll, mely jelenleg a Volksbank székháza. Azon kevés pesti épületek egyike, melyeknek szabadon megtekinthető az udvara.

Tóth István szobrát még Ferenc József adományozta a városnak 1903-ban. Az állami TV-ben ennek a szobornak a képével indul a déli harangszó.

A budai oldal egyik legfontosabb közlekedési csomópontja a Moszkva tér hamarosan új nevet kap. A szokásostól eltérőn ennek kapcsán egy picit hosszabbra fogom a mondandómat, de nem kell megijedni: politizálás nem lesz benne :) Jómagam azt vallom: a közterek nevei fontos tartozékai egy-egy településnek. Ha egy igazán régi európai város történelmi magjában járunk, akkor az utcanévtáblák egykori épületekre, kocsmacégérekre, kereskedelmi útvonalakra, vagy olykor megkapó hangulatokra emlékeztetnek. De egy valamiben egyeznek: magáról a városról vagy épp az utcáról szólnak és ez -szerintem legalábbis- jó dolog. Sajnos ez a fajta névadási gyakorlat a XIX. század végére, de főleg a XX. századra szinte teljesen eltűnt és átvette a helyét egy jóval fantáziátlanabb megoldás: a közterek innentől többnyire személyneveket kaptak (vagy ami még rosszabb: számokat... bár ez inkább az Egyesült Államokban dívik). Magyarországon ez sajnos azt jelentette, hogy szinte minden falu és kisváros fő utcája Kossuth vagy Petőfi lett, mintha éppenséggel ezeken a helyeken semmi unikális nem történt volna az elmúlt több száz évben, amiről érdemes lenne megemlékezni. Persze az elmúlt évtizedeket azért számos közterületnév túlélte: Budapesten a Vérmező még mindig felhívja a figyelmet az ott kivégzett jakobinusokra, a Fehérhajó utca az egykor ott működő vendéglőre (lásd az egyik korábbi posztot), a Nagymező utca pedig arra a bájos tényre, hogy 200 éve ott még egy nagy mező állt csupán. Félreértés azonban ne essék: nem vagyok teljesen a személynevek ellen. Pláne akkor nem, ha a kérdéses személy kötődik az adott közterülethez. A Mikszáth Kálmán tér egyik házában élte utolsó éveit Mikszáth Kálmán, a Rákóczi úton vitték keresztül a fejedelem földi maradványait az újratemetéskor 1906-ban, a Táncsics Mihály utca 9. alatti házban pedig Táncsics raboskodott, amíg 1848 március 15-én ki nem szabadították. Na de mi a helyzet a Moszkva térrel? Alapvetően jó névnek tartom, bár nem zárkózok el attól, hogy esetleg egy még jobbat adjanak neki. Jó, mert üzenete van. Olyasmi, mint a Török utca a II. kerületben. Emlékeztet rá, hogy a város egykor idegen uralom alatt nyögött. Nem magasztal fel semmit, nincs benne hamis pátosz (mint annyi utcanévnek, amit a régi rendszerben hoztak és amiket -nagyrészt- aztán a rendszerváltáskor el is tüntettek), egyszerűen csak emlékeztet. Hiába van például Londonban egy Moscow Road. Az ott teljesen mást jelent. Az új név viszont sajnos kong az ürességtől. Most még talán emlékeztet egy bizonyos tervre, de pár év múlva Széll Kálmán az ég adta világon semmit nem fog jelenteni. A régieket nem lehet okolni: amikor a tér először kapta ezt a nevet 1929-ben még hihették azt, hogy Széll Kálmán valaki a magyar történelemben. De mi már tudjuk, hogy nem. Lehetett jó ember, hozhatott jó döntéseket, a kollektív emlékezetből kikopott és egy utcanévtábla ezen pont annyira nem tud változtatni, mint ahogy a legtöbb embernek fogalma sincs kicsoda Királyi Pál, akinek egy belvárosi (és nem mellesleg egy kifejezetten szép) utca viseli a nevét. De távol álljon tőlem, hogy túldimenzionáljam. Sajnálom, hogy így esett, de hát ez van. A végére pedig hadd rakjak egy idézetet Nagy Lajostól, aki 1937-ben írta le az alábbi sorokat a Nyugatba: "A Hársfa-utcából befordulok a Dob-utcába. Hársfa-utca, Dob-utca, - ezek a nevek megnyugtatóak. Céljuknak megfelelőek s ártatlanok. Vannak azonban nyugtalanító utcanevek is. Ha sietek, néhány perc múlva elérek célomhoz, a Paulay Ede-utcába. Ez az utcanév már nyugtalanít. Van néhány percnyi időm arról elmélkedni, hogy miért. Tény, hogy nyugtalanít, rossz sejtelmeket kelt bennem. Szerecsen-utca volt csak nemrégen is ez a Paulay Ede-utca. Semmi kifogásom a jeles Paulay Ede ellen, mégis sajnálom, hogy a Szerecsen-utcának nem maradt meg a régi, megszokott, pompás neve. Szerecsen-utca - akárcsak a Dob-utca, Bástya-utca, Üllői-út - utcanév, mely egy letűnt szabadabb világot fejez ki. Hogy ezt a nevet megváltoztatták, az már kortünet volt."

A Táncsics Mihály utca 13. alatti 1823-ban épült emeletes klasszicista belsejű épület (a képen bal oldalt) eredetileg U alaprajzú volt. A keleti oldalánál azonban idővel új épületszárnyat emeltek, mely egy picit ki is lóg mögüle. Ennek köszönhető ez a kis "beálló".

A város egyik problémája a sok közül, hogy működő nyilvános WC-kből meglehetősen kevés van a belvárosban. A belső kerületekben rendszerint egy-kettő, ha akad. Az I. kerület még egész jól áll: itt ugyanis hat használható, nyilvános illemhely található. A kép Halászbástyánál lévőről készült.

Sajnos a növényekhez nem értek, így csak tipp a részemről: valószínüleg a képen galagonya látható, mely egyébként a budajenői szennyvíztisztító telep mögötti dombon nőtt.

A Trefort-kertben található épületet Pecz Samu tervezte az 1800-as évek végén. A '20-as években egyetemi nyomda is működött benne, de aztán a helyiségeit az ELTE előadótermekként használta. Bár részben ma is ezt a funkciót tölti be, de a 2007-es átalakítás óta rendezvényhelyszínként is kiadják.

A manzardtetős villa az 1910-es években épült Örömy József tervei alapján. A Benczúr utca 44. alatt található épület jelenleg irodaházként működik.

Egy restaurátor a Belvárosi Főplébániatemplom középkori falmaradványát csinosítja.

A Moszkva tér "alagútjánál".

Aki pár éve erre sétált még csak egy ütött-kopott épületet talált itt. Az egykori jezsuita rendházat még a Rákosi-korszak idején vonták állami tulajdonba. Később számos intézmény költözött be: az épület jókora kápolnáját például a filmművészeti főiskola kapta meg. 2005-ben azonban újra a jezsuitákhoz került, akik gondos tulajnak bizonyultak. A felújítás óta az épület -akárcsak újkorában- minden részletében meseszép.

A Keleti pályaudvar környéke az '50-es években vált a troli közlekedés központjává, párhuzamosan a közeli villamosvonalak megszűnésével. Ez itt a pályaudvarhoz közeli egyik végállomás. (A képért köszönet GP-nek!)

Lipót császár a XVII. század végén telepítette be Szentendrére a szerbeket, akik a török elöl menekültek a Magyar Királyságba. Bár bő száz év múlva számos család hazatelepült, a helyi szerb lakosság száma pedig drasztikusan lecsökkent, a kereskedőházaik, templomaik alapvetően változtatták meg a város képét. A belvárosi utcanévtáblák is erre az örökségre emlékeztetnek (Vujicsics Tihamér egyébként egy XX. századi zeneszerző volt, aki többek közt a szerb népzenéket is igyekezett népszerűsíteni Magyarországon).

Nincs egy hete, hogy megrendezték a városban a Százéves házak ünnepét, melynek során 44 olyan ház kapuja nyilt meg a kiváncsiskodók elött, melyet 1911-ben építettek. A Régiposta utca 9. alatt álló három emeletes eklektikus bérház volt az egyikük. Az épület egykori tervei ITT. (a fényképért köszönet Eden-nek!)

A legtöbb falra került női kőfej meglehetősen telt. De ezt az arcot már megcsapta a modern idők szele.

A Károly körút felújítása a jelenleg zajló beruházások közül talán a legnagyobb. A "Reprezentatív Kaputérség" nevü projekt mindenesetre hamarosan elkészül.

Megyer városrész még a XX. század elején alakult ki a történelmi városmagtól északra. Újpest talán legbarátságosabb szeglete (a képért köszönet GP-nek).

Talán a város legjobban pozicionált tűzfalreklám-felülete látható a Széna téren. Éveken keresztül egy igen kreatív Matáv reklámot lehetett rajta látni (ami erkélyeket és lakókat varázsolt a falra). Az utóbbi időben azonban a 'képet' viszonylag sűrűn cserélik.

Felújított panelház a Szent Korona útja (régen Lenin út) mentén, egy M3-ast átívelő gyalogoshídról fényképezve. (megj.: Régi tervem, hogy a blogba a saját fotóimon kívűl másoké is felkerüljenek. Ez most erre az első példa. A fotóért köszönet GP-nek).