A budai oldal egyik legfontosabb közlekedési csomópontja a Moszkva tér hamarosan új nevet kap. A szokásostól eltérőn ennek kapcsán egy picit hosszabbra fogom a mondandómat, de nem kell megijedni: politizálás nem lesz benne :) Jómagam azt vallom: a közterek nevei fontos tartozékai egy-egy településnek. Ha egy igazán régi európai város történelmi magjában járunk, akkor az utcanévtáblák egykori épületekre, kocsmacégérekre, kereskedelmi útvonalakra, vagy olykor megkapó hangulatokra emlékeztetnek. De egy valamiben egyeznek: magáról a városról vagy épp az utcáról szólnak és ez -szerintem legalábbis- jó dolog. Sajnos ez a fajta névadási gyakorlat a XIX. század végére, de főleg a XX. századra szinte teljesen eltűnt és átvette a helyét egy jóval fantáziátlanabb megoldás: a közterek innentől többnyire személyneveket kaptak (vagy ami még rosszabb: számokat... bár ez inkább az Egyesült Államokban dívik). Magyarországon ez sajnos azt jelentette, hogy szinte minden falu és kisváros fő utcája Kossuth vagy Petőfi lett, mintha éppenséggel ezeken a helyeken semmi unikális nem történt volna az elmúlt több száz évben, amiről érdemes lenne megemlékezni. Persze az elmúlt évtizedeket azért számos közterületnév túlélte: Budapesten a Vérmező még mindig felhívja a figyelmet az ott kivégzett jakobinusokra, a Fehérhajó utca az egykor ott működő vendéglőre (lásd az egyik korábbi posztot), a Nagymező utca pedig arra a bájos tényre, hogy 200 éve ott még egy nagy mező állt csupán. Félreértés azonban ne essék: nem vagyok teljesen a személynevek ellen. Pláne akkor nem, ha a kérdéses személy kötődik az adott közterülethez. A Mikszáth Kálmán tér egyik házában élte utolsó éveit Mikszáth Kálmán, a Rákóczi úton vitték keresztül a fejedelem földi maradványait az újratemetéskor 1906-ban, a Táncsics Mihály utca 9. alatti házban pedig Táncsics raboskodott, amíg 1848 március 15-én ki nem szabadították. Na de mi a helyzet a Moszkva térrel? Alapvetően jó névnek tartom, bár nem zárkózok el attól, hogy esetleg egy még jobbat adjanak neki. Jó, mert üzenete van. Olyasmi, mint a Török utca a II. kerületben. Emlékeztet rá, hogy a város egykor idegen uralom alatt nyögött. Nem magasztal fel semmit, nincs benne hamis pátosz (mint annyi utcanévnek, amit a régi rendszerben hoztak és amiket -nagyrészt- aztán a rendszerváltáskor el is tüntettek), egyszerűen csak emlékeztet. Hiába van például Londonban egy Moscow Road. Az ott teljesen mást jelent. Az új név viszont sajnos kong az ürességtől. Most még talán emlékeztet egy bizonyos tervre, de pár év múlva Széll Kálmán az ég adta világon semmit nem fog jelenteni. A régieket nem lehet okolni: amikor a tér először kapta ezt a nevet 1929-ben még hihették azt, hogy Széll Kálmán valaki a magyar történelemben. De mi már tudjuk, hogy nem. Lehetett jó ember, hozhatott jó döntéseket, a kollektív emlékezetből kikopott és egy utcanévtábla ezen pont annyira nem tud változtatni, mint ahogy a legtöbb embernek fogalma sincs kicsoda Királyi Pál, akinek egy belvárosi (és nem mellesleg egy kifejezetten szép) utca viseli a nevét. De távol álljon tőlem, hogy túldimenzionáljam. Sajnálom, hogy így esett, de hát ez van. A végére pedig hadd rakjak egy idézetet Nagy Lajostól, aki 1937-ben írta le az alábbi sorokat a Nyugatba: "A Hársfa-utcából befordulok a Dob-utcába. Hársfa-utca, Dob-utca, - ezek a nevek megnyugtatóak. Céljuknak megfelelőek s ártatlanok. Vannak azonban nyugtalanító utcanevek is. Ha sietek, néhány perc múlva elérek célomhoz, a Paulay Ede-utcába. Ez az utcanév már nyugtalanít. Van néhány percnyi időm arról elmélkedni, hogy miért. Tény, hogy nyugtalanít, rossz sejtelmeket kelt bennem. Szerecsen-utca volt csak nemrégen is ez a Paulay Ede-utca. Semmi kifogásom a jeles Paulay Ede ellen, mégis sajnálom, hogy a Szerecsen-utcának nem maradt meg a régi, megszokott, pompás neve. Szerecsen-utca - akárcsak a Dob-utca, Bástya-utca, Üllői-út - utcanév, mely egy letűnt szabadabb világot fejez ki. Hogy ezt a nevet megváltoztatták, az már kortünet volt."
