Napi Budapest

A 2-es metró mentén Braille-írásos információs táblák is ki vannak helyezve, melyeken többek között az adott állomás környezetének a térképét is ki lehet tapogatni.

A Koszorú és a Tavaszmező utca találkozása Budapest hírhedt városrészében a Magdolna-negyedben.

A Vígszínház melletti kis utcát sétálóvá alakították.

A város legjobb svédasztalos éttermében talán az előételek a legfinomabbak.

Stróbl Alajos (aki a talapzaton ülő nőalakot egyébként a feleségéről mintázta) szobra eredetileg az Erzsébet téren állt. Majd 1948-ban helyezték át a Rókus kórház bejárata elé.

Ez a blog határozottan igyekszik távol maradni a politikától, de mivel az ajánlószelvények gyűjtése már véget ért, így nyugodt szívvel merek posztolni egy képet ebben a témában.

A nemrég lekövezett Keleti Károly utcában készült a kép.

Nem valami szép, viszont nekem rögtön az ugrott be róla: a készítője valószínűleg látta a Blade Runnert.

Egy közterület, ami valójában nem is az: ugyanis nem az önkormányzathoz, de még csak nem is a fővároshoz tartozik. Tulajdonosa a piarista szerzetesrend (igaz 1913-ban megállapodtak a fővárossal, hogy a kocsiforgalmat átengedik rajta a Duna felé). Egész 2003-ig ment át rajta autóforgalom amikoris -két évvel azután, hogy a rend visszakapta az államtól az épületet és vele együtt a közt is- építkezésre hivatkozva lezárták. Azóta tilos az átmenet, ám úgy tűnik a "blokád" hamarosan megszűnik. A Budapest Szíve program beérésével, a piarista főiskola és a köz felújítása is beindult és talán már csak pár hónap kérdése és úgy fog kinézni, mint EZEN a látványterven.

A nagy gyalogos csomópontok -különösen a Moszkva tér és a nyugati aluljáró- szinte vonzzák a különféle vallási irányzatok térítőit.

A Magyar Tudományos Akadémia egyik terme látható a képen.

A késő-szecessziós stílusban épült templom 1924 és 1928 között épült.

... a Szépművészeti Múzeumban

... a régiségkereskedők utcájában.

... a Mikszáth téren.

A 2007-ben sétálóvá alakított Zrínyi utca, a végén a bazilikával egészen festői.

Bár nem tartozik a város legszebb zöld területei közé, azért van egy-két egészen bájos részlete.

Egy újabb sorozat, egy újabb városi jellegzetesség: fejeket ábrázoló díszitőelemek. Ez éppen az Andrássy útról.

Gyermekkorom játszótere fénykorában se volt egy matyóhímzés. A kényelmetlen betoncsúszdáról például egyenesen a kavicsos földre lehetett esni. Szóval nem volt éppen EU-konform. Mára azonban az a pár egykori tereptárgy is felszivodott. Ami maradt, az a betonkerítés, a puszta föld és egy nagy, bár cseppet sem hívogató homokozó. Nem irigylem azokat a gyerekeket, akiknek itt kell elütniük néhány szabad percüket.

Egy elegáns helyen elvárható, hogy ne csak az étkező, de a mosdók is elegánsak legyenek- a New York kávéház itt sem mond csődöt :)