Napi Budapest

Egy pesti bérház rejtett és kissé megkopott csodája.

Sokáig azt hittem, hogy az erkélyt tartó kőember a körmét ellenőrzi. Csak később vettem észre, hogy egy golyóbist tart a kezében, amit érdeklődve vesz szemügyre.

Ilyen látványba sajnos az V.kerületben bele lehet futni.

Végre a Margit-híd most már tényleg kezd alakulni. A lámpák már a helyükön. Most már az utolsó simitások zajlanak.

A Közvágóhídnál lévő Obi-nál növényekkel formázták ki a cég nevét. Mutatósnak azért nem nevezném, de legalább az ötlet jó.

Vajon ha beindítják rögtön szét is esik?

Az örökimádás templomának az egyik kápolnájában készült a kép.

Tisza Kálmán miniszterelnök fia, gróf Tisza István született ebben a Zrinyi utcai házban még 1861-ben. Jelenleg egy szórakozóhely működik benne, ami ugyan alig egy éves, de már is igen ismert városszerte.

A Dreschler-palotát ma már főleg, mint az egyik legismertebb budapesti üres házat tartják számon. 2007 óta az Aquapura Hotels tulajdona. A portugál cég sajnos nem bizonyult gondos gazdának. Az Állami Operaházzal szemben lévő épület lassan, de biztosan mállik szét.

A Podmaniczky Frigyes téren a hely névadójának 1991-ben avattak szobrot. A báró a városvédő Pallas Athéné szobrát tartja a kezében. A műalkotás szinte elveszik a fölé tornyosuló bronzkupola árnyékában.

Az átnevezési hullám egyik "áldozata".

A szárnyas patkánynak is "becézett" jószág épp az egyik Szent István téri kútból iszogatott egy keveset.

Anno már lefotóztam ezt a helyet, amikor még reklámfelületként árulták. Úgy tűnik azóta van megrendelés.

Volt idő mikor egyszerűen Duna-sornak hívták. 1873 után Ferenc József sétány volt. Mostani nevét már a világháború után, 1948-ban kapta, emlékeztetve a belvárosi déli csücskében álló egykori Belgrád kapura.

E hónap első pénteke óta az egész Wekerle-telep műemléki jelentőségű területnek számít.

A pesti Broadway-nek is szokás nevezni. Bár az ilyen jelzőket én nem annyira szeretem. Általában teljesen ismeretlen helyeket próbálnak ezzel pozicionálni a külföldi turisták előtt ( mint amikor régen, amikor mindenki Párizst tartotta minden városok legjobbikának és igyekeztek vele…

A Kossuth Lajos utcai Dreher-palota egy részlete.

Hasonló felirat fogad a Hold utcai vásárcsarnok mögött, mint a Hunyadi térinél. De különbség is akad: az épület itt például nincs rohadófélben.

Még a Fanboys bemutatóján kaptam le ezt a lazító birodalmi katonát.

A korai Árpádkorban így nézett ki egy átlagos 'házikó'. A kép talán csalóka: a fedél alatt nem csak gugolni lehetett: a tetőszerkezet alatt egy jókora lyukat ástak a földbe, hogy ezzel növeljék a "belmagasságot".