Sokáig azt hittem, hogy az erkélyt tartó kőember a körmét ellenőrzi. Csak később vettem észre, hogy egy golyóbist tart a kezében, amit érdeklődve vesz szemügyre.
Tisza Kálmán miniszterelnök fia, gróf Tisza István született ebben a Zrinyi utcai házban még 1861-ben. Jelenleg egy szórakozóhely működik benne, ami ugyan alig egy éves, de már is igen ismert városszerte.
A Dreschler-palotát ma már főleg, mint az egyik legismertebb budapesti üres házat tartják számon. 2007 óta az Aquapura Hotels tulajdona. A portugál cég sajnos nem bizonyult gondos gazdának. Az Állami Operaházzal szemben lévő épület lassan, de biztosan mállik szét.
A Podmaniczky Frigyes téren a hely névadójának 1991-ben avattak szobrot. A báró a városvédő Pallas Athéné szobrát tartja a kezében. A műalkotás szinte elveszik a fölé tornyosuló bronzkupola árnyékában.
Volt idő mikor egyszerűen Duna-sornak hívták. 1873 után Ferenc József sétány volt. Mostani nevét már a világháború után, 1948-ban kapta, emlékeztetve a belvárosi déli csücskében álló egykori Belgrád kapura.
A pesti Broadway-nek is szokás nevezni. Bár az ilyen jelzőket én nem annyira szeretem. Általában teljesen ismeretlen helyeket próbálnak ezzel pozicionálni a külföldi turisták előtt ( mint amikor régen, amikor mindenki Párizst tartotta minden városok legjobbikának és igyekeztek vele…
A korai Árpádkorban így nézett ki egy átlagos 'házikó'. A kép talán csalóka: a fedél alatt nem csak gugolni lehetett: a tetőszerkezet alatt egy jókora lyukat ástak a földbe, hogy ezzel növeljék a "belmagasságot".